Utazunk vazze?

Magyarország közlekedési kultúrájának szintjét ahhoz tudnám hasonlítani, mint mikor a parasztbácsi lecsót ebédelt és egy kiadós rostanyag mennyiséget helyezett el az ejt?aknás-légöblítéses mellékhelyiség gyomrába. Mind a kettő gusztustalan. Az egy dolog, hogy az autósoknak halvány lila fingjuk sincs a zebrának nevezett útburkolati képződmény eredendő funkciójáról, de a buszon utazó állampolgárok józan eszét és udvariasságát is érdemes lenne jó alaposan megvizsgálni. Tegnap a húszas buszon utaznék hazafelé, de csak nagy nehézségek árán sikerült elhelyeznem földi porhüvelyemet a járművön, ugyanis egy igen ízléses rózsaszín sapkába bugyolált fej? férfigyermek a kerékpárját úgy helyezte el, hogy az matematikailag a legnagyobb hasznos területet foglalja el a busz padlójából. Egész pontosan beállt sréhen az ajtó és a közlekedő közé, úgy hogy a kereke félig a lépcsőre lógott. Az már egy egészen másik történet, hogy ha bicajjal van, akkor mi a lóheréért szál fel a buszra 4-5 megállóért. Bár a srác értelmi képességeit némileg sejtetni engedte az előbb említett sapka kinézete. Milyen alvilági erő késztet egy kamasz fiút arra, ahogy élénk rózsaszín sapkában flangáljon normális emberek között? Undorító. Ezt tetézte még az a kellemes mellekkel megáldott hölgyemény, aki beállt az ajtó elé a villamoson és nem látszott rajta, hogy bárki kedvéért arrébb menne, hogy esetleg mások – mint például én – le tudjanak szállni. Segítettem magamon. Eme önzetlen tettem keretében megvizsgáltam mellei tapintását is. Tényleg olyan jó fogásúak mint amilyennek látszottak. Persze a nő teljes mértékig abban a hiszemben volt, hogy véletlenül megbotlottam, vagy egyszerűen csak akkora ribanc, hogy már megszokta. Ezek után, hogy nap végén milyen vizuális támadást szenvedtek a látószerveim két otthonától megfosztott ember párkapcsolatából kifolyólag…hát azt hadd ne részletezzem. Ezek után hazamentem, bekajáltam, bevettem a gyógyszerem (fokhagyma+almapaprika) és egy kis chatelés után leültem tévét nézni. BKV-n utazni komolyan izgalmasabb, mint egy túlélő tábor.