Szőrök

Volt már úgy veletek, hogy egy zenétől kirázott a hideg és egyszerűen tombolhatnékotok támadt? Biztos mindenkivel volt ilyen. Benn ülök a szobának kikiáltott kis lukacskámban és békésen nézem az Ítéletnap című Arnold Svácjinéger filmet. A szemeim alváshoz készülődnek, de a döntő pillanatban megjelenik a stáblista. Előveszem maradék munkámat és nekilátok a robotnak félálomban. Közben beraktam valami zenét. Véletlen sorrendre volt állítva a lejátszó és az isteni gondviselés közreműködésével szólalt meg az egyik legeslegkedvesebb számom a November Rain. Feltételezem mindenki jól ismeri a dalt. És ahogy a végéhez közeledett már egyáltalán nem voltam álmos. A dinamikus gitárszóló kiűzte belőlem a fáradtság minden apró molekuláját, feltöltődtem energiával. Ezt követte a zenehallgatás orgazmusa: Metallica – One. Lassan végigfutott a hátamon az a kellemes érzés mint amikor valami nagy dolog készül és izgatottan várjuk. Mire a szám tetőpontjához ért én már kézzel lábbal doboltam, vertem az ütemet mint valami megszállott. Üvöltöttem hogy mindenki hallja.