Száll a varnyú

Újabb munkanap, újabb torokszorító izgalmak. Utazás a Lágymányosi hídhoz fél órás határid?vel, alattam egy kétütem? kombi wartburg. “It’s like freedom” – mondhatnám a német autógyártás csodájára. Az ablaktörl? müködési rendellenességéb?l – egész pontosan m?ködése nem létezéséb?l – kifolyólag, egy-egy piros lámpánál megcsodálhatott a társadalom, aminta kabátom ujjával villámgyorsan elhesegetem a tet?r?l a szélvéd?retóduló áramlatokat. Valamint azt is fülügyre vehették a kedves nyárspolgárok (olyan mint a szemügyre…jó mi?) amint a tengelykapcsoló úgy döntött néha-néha, hogy nem akar kapcsolni és jó adag fémforgács került lehámozásra a fogaskerékb?l. Kellemetlen hangja van, az biztos. Majdnem egy villamos is elgázolt, mert egy faszkópé el?ttem fulladt le pont úgy, hogy a sínen kellett blokkolnom és a villamos éppen, hogy meg tudott állni – részlet kérdés. Végülis teljesítettem a küldetést, és épségben megérkeztem szeretett munkahelyemre. Folytatom hát napom unalmasabb, ámde annál nyugodtabb szakaszát…