Osztálytali

Tegnap részem volt egy kis nosztalgiázásban egy-két általános iskolai osztálytársam társaságában. Meló után haza iramodtam, majd átmásztam a Darshan nevű étterembe. Roland barátomon kívül összesen hat leányzó tette tiszteletét eme nemes eseményen. Tekintve a hely nem éppen a mi pénztárcánkra kitalált árait úgy döntöttünk, hogy átmegyünk valahova máshova. Mivel a társaság nagy része újpesti, többen is támogatták a Green Corneres javaslatomat – nagyon megszerettem azt a helyet na – de aztán végül mégis Anita ötlete mellett maradtunk, így egy szintén ismerős pubban kötöttünk ki a Csengery utcában. Igen, a Subwayben tequiláztunk egy csöppet.

Rolanddal kihívtuk a csajokat csocsózni, de kiderült, hogy ő még annyira sem tud mint én, így csúfos 7-3-as vereséggel zártuk a meccset, majd a további ottlétünket is, mert a matematikai érzékkel igen csak szűkölködő pincérlányka közölte velünk, hogy zárt körű rendezvény kezdődik, mégpedig ebben a pillanatban, úgyhogy jó lenne ha mennénk. Újabb tanakodás, újabb utazás: Újpest központ. Belestünk a Két kobrába, ami egész jó kis helyecskének tűnik, de végül mégis a Mister melletti biliárdos kocsmára esett a választás, ahol még egy kicsit lökdöstük a golyókat, majd könnyes búcsút véve hazafelé vettük az irányt. Jó este volt, de mindenesetre megtanultam valamit: részegen biliárdozni roppant mulatságos, ellenben legalább annyira eredménytelen is.