Okos hülyék

Vagy hülye okosok? Elképesztő mennyi idiótát tud egy irodaház összegyűjteni. Az még hagyján, hogy pánikrohamot kap egy huszonegynéhány éves “kislány”, mert a beázás miatt megrepedt a gipszkartonból készült álmenyezet. Tegye, szíve joga. Még fel is vidított olyan együgyü volt. De ma. Jön egy autó a mélygarázsba. Megáll a sorompó előtt ahogy kell, letekeri az ablakot, majd bután néz a kaputelefonra mintha legalábbis a messiást várná. Ezt a tevékenységet kitartóan folytatja, majd egyszer csak egy hirtelen ötlettől vezérelve megnyomja a Recepció felíratú gombot (ezt én mind látom a monitorokon). A portán lévő aranyos lánykák közlik udvariasan az emberünkkel, hogy onnan nem tudják beengedni, csöngessen a diszpécsernek. Megjegyzem összesen 2 gomb van azon a tetves kaputelefonon. Ezt követően ismét kitartóan bámul a mikrofonra. Én márpedig nem engedem be, hisz tulajdonképpen amíg nem csöngetett miért kéne egyáltalán észrevennem, hogy ott áll. Egy rövidebb várakozás után végül csak megnyomja a megfelelő gombot (libacomb nem járt, mert egy hülye idióta volt). Végül velem kezd el ordítozni, hogy miért nem engedem be. A lehető legaranyosabb hangomon megkérdeztem tőle higgadtan, hogyha nem tudom hogy jött valaki, vagy legalábbis azt nem tudom, hogy ki jött, akkor milyen alapon engedjem be? Erre közli velem, hogy azért, mert ő megállt a sorompó előtt. Ez az állítás kétségtelenül igaznak bizonyult, de nem sikerült befogadnom a szituációhoz fűzött konklúzióját. Még jó, hogy megállt a sorompó előtt, ha nem állt volna meg még fizetett is volna. Végül rájött, hogy ő a hülye – ritka manapság – és elnézést kért. És én ilyenekkel dolgozom nap mint nap…kétségbeejtő.