Felpörögve

Felébredsz és úgy érzed nem tudod koordinálni a mozgásod. Szédülsz és csak lassan tudsz mozogni. A házimozidhoz lépve egy DVD-t találsz “Fuck you” felirattal, amin egy ellenséged közli, hogy méreg van a szervezetedben és maximum egy óra múlva meghalsz. Rohadt egy érzés lehet. Így indul Jason Statham újabb “én vagyok a legyőzhetetlen” stílusú filmje. Azonban ez mégsem olyan mint mondjuk a Szállító. Valahogy ez a történet magával ragad, én átéreztem milyen érzés lehet. Közben kiderül, hogy az adrenalin lassítja a méreg hatását, tehát valahogy szinten kell tartani. Mivel lehet a legjobban? Verjünk fekákat a gettóban, szeretkezzünk a kínai negyed közepén fényes nappal a barátnőnkkel, vegyük el egy pirosban parkoló rendőrmotoros fegyverét és játszadozzunk vele. Persze erre csak addig van szükség amíg a kedves személyi orvosunk hazaér thaiföldről és meggyógyít minket. A vágások, az akció jelenetek és Amy Sweet pajkos arcjátéka. Nagyon bírom azt a színésznőt, van benne valami rejtett huncutság. Nem lövöm le a film poénját, már így is elég spoiler került ebbe a bejegyzésbe, de annyit elárulok hogy nem lesz teljesen happy end.

Tegnap este mielőtt ezt az alkotást megtekintettem volna elugrottunk Lez-el a Tescoba és vettünk söröcskét. Aztán ettünk a KFC-be. Bevallom azt hittem, hogy a KFC jó. A csirkeszárny (Hot Wings) az finom is volt a múltkor. Most csirkerészt ettem…a paníron kívül egy nagy szar volt. Ráadásul nem is jöttünk rá hogy melyik része a csirkének. Végül egy játszótéren ücsörögve megittuk a söröcskét (Coronita foreva) és haza gyalogoltam majdnem. Ugyanis az a redva hetvenes nem akart jönni. Az öv utcától a Karatna térig gyalogoltam és még ott is ültem vagy 10 percet mire nagy kegyesen befordult a sarkon. Egyszer még valaki fel fogja őket gyújtani…