Fő a határozottság

Tegnap Attilával eldöntöttük, hogy elmegyünk biliárdozni jobb híján, így ledumáltunk, hogy ötkor találkozunk az Art előtt. Zsoca barátunk is oda lötyögött, de rájöttünk, hogy túl sokan vannak, meg nekem igazából nem is volt kedvem biliárdozni, úgyhogy átmásztunk Hubay-ra és beültünk söröcskézni a Park Sörözőbe. Itt jegyezném meg, hogy bár eddig nem szerettem sört, mostanában egyre többet iszok és rájöttem, hogy nem is olyan rossz az, csak jó márkát kell inni: Heineken! Ez itt a reklám helye!

Elég jól elvoltunk, felidéztük a gimis emlékeket, sztorizgattunk. Aztán szóba került az utolsó osztálykirándulás. Egyszer csak valaki a mellettünk levő asztaltól: ?Utolsó osztálykirándulás…de irigyellek titeket. Az nekem már 22 éve volt?. Egy kicsit elgondolkodunk ezen majd folytattuk volna tovább, de nem akart leakadni a témáról az ipse: “Értitek. Hallod, hogy utolsó osztálykirándulás és rájössz, ej az már 22 éve bazdmeg” Mi értettük, csak ő nem, hogy ez minket kurvára nem érdekel. Fogtuk a sátorfánkat aztán elmentünk moziba. De mivel rájöttünk, hogy ahhoz sincs kedvünk, inkább ettünk egy pizzát a kunyhóba, aztán haza téptünk. Ez most egy tipikus unalmas blogger unalmas ego-s bejegyzése volt. Néha ilyen is kell, ha már blog, ami ugye naplót jelent. Hát ez most az. Bizony.