Eső, szél, hó…időbácsi, hahó!

Szombat este elmásztam színház után a Green Corner-be, hogy pár igen jó barátommal, hogy aranyszínű habzó nedű kortyolgatása közben megvitassuk az élet dolgait. Aznap délelőtt esett a hó, és mivel kénytelen voltam az ünneplő cipőmet viselni, nem meglepő, hogy az emberek nagy része ámulva figyelte és jókat kacagott rajtam, miközben szépen megformált balett lépéseket mutattam be a világnak egyensúlyom megtartása céljából. Elképzeltem magamat, tényleg röhejes lehetett. Iszogatás után átorientálódtunk a Pólusba, hogy a Pizza Hut csemegéjével örvendeztessük meg ízlelő bimbóinkat, de zárva lévén, végül a KFC színeibe burkolódzó papírbödönből fogyasztottunk el 30 csípős csirkeszárnyat, amiről másnap kiderült, hogy kétszer is csípős (egyszer fent, egyszer lent ugyebár).

Ma munkába menet élvezettel figyeltem, ahogy a madarak mintha egy visszafelé működő videót néznék, hátrafelé repülnek a nagy szélben. Én is kénytelen voltam behúzódni a villamosmegálló szélárnyékába – mint megannyi másik ember – ugyanis a szél hatalmas ereje, illetve az a tény hogy eléggé szédülök, nem nevezhető a stabilitás fogalmának kielégítő feltételei közé. Egy ideig még elnézegettem, a táskájával hadakozó ballonkabátos embert a másik oldalon, majd felpattantam a nagy sárga kukacra és elsétáltam ide. Ez az időjárás márt tényleg abnormális….