Kéjutazás

Tegnap meló után eldöntöttük mi, mint a szilveszteri buli szervezői, hogy meglessük az esemény leendő helyszínét. Ennek megvalósításához bementem a telepre és elhoztam az egyik kisbuszt, hogy legyen mivel megközelítenünk az ojjektumot (a vízbű veszi ki a zoxiként….bizony)

Dévényi u. – Rózsa u – A telepről hazaérvén észleltem, hogy le van engedve a kerék és ebből kifolyólag brutálisan nehéz tekerni az amúgy is trágya kormányt. Pumpáltam bele egy sort, aztán elindultam tovább. Közben megállapítottam, hogy az irányító berendezés nem lett jobb.

Rózsa u. – Bánkút u. – Öv u. – Egyik haver, másik haver. Útközben láttunk egy balfaszt, aki ráhajtott a villamos megálló járdaszigetének szélét jelző bójára és ennek következményeként tehetetlenül feküdt az autója fejjel lefelé a villamos sínen. Kiröhögtük, majd tovább mentünk.

Öv u. – Szaszáék kocsmája – Meglestük az egyik lehetséges buli helyszínt, majd pakoltunk padlólapokat és nem, nem sikerült eltolnom egy fát a kocsival. Pedig mindent megtettem, hogy sikerüljön. Viszont egy bogyót sikeresen kikerültem, ami egyébként egy rönk volt.

Kocsma ? Váci út – Még vissza kellett szaladnom az irodába, mert ott felejtettem valamit. Útközben az Attila fingott. Sokat. Büdös is volt. Bizony. Vettünk kaját is. És gyorsan megnéztük, hogy jutunk ki a telekre…de elfelejtettük útközben.

Váci út – Hévízgyörk- Hát igen, nem volt egy egyszerű út, de legalább én élveztem. Fótig nem volt semmi probléma, de aztán történt egy kis vélemény ütközés. Én úgy gondoltam a Hungaroring felé kell mennünk. Attila is. De Szasza nem, így addig vitáztunk míg elhagytuk az elágazást. Végül megfordultam és visszamentünk és megijedtünk, hogy ki fog fogyni a benzin, de aztán mégse, csak a műszer szar. Egyébként direkt írok ilyen hülyén. Bizony. Attila mondta forduljunk balra, hát befordultunk. Vékony kanyargós út, nincs világítás, a tompított fényszóróm szar, az ablak párás…igazából teljesen jól láttam. Kilyukadtunk Kerepesre. Úgy gondoltuk ez nem jó nekünk, így megfordultunk – volna, de “vigyáázz gödör”. De nem mentem bele, mert a fék jó volt. Ezért mégiscsak megfordultunk. Vissza a jó látási viszonyokkal megáldott úton, a jó fényszórókkal megáldott autóval. Még kétszer fordultunk meg, mert eltévedtünk. Ami nem igaz, mert tudtuk hol vagyunk, csak azt nem merre akarunk tulajdonképpen menni. Úgyhogy megkérdeztük és válaszoltak. Végre. Mogyoród. Gödöllő. Hévízgyörk. Megjöttünk. Végül is csak 2 órába telt. Visszafelé egy szerencsés véletlen miatt elfelejtettem lefordulni Fót felé, így a 3-as úton egyenesen az Örs vezér térre jutottunk. Hála nekem, ugyebár. És még egy új Passatot is legyorsultam. Ez volt a kéjutazás.