Halló, halló, hall engem?

Ó, hogy a szent kitinpáncélú szentjánosbogár hétkeresztes nagyanyja rágná le csontig a lábát annak, aki bedugította a fülemet. Tegnap este egyszer csak pukk, és nem hallok semmit a bal fülemre. Ez több szempontból is előnytelen. Egyrészt mert roppant mód idegesítő, másrészt pedig mert még annál is idegesítőbb. És ráadásul már a fülpucoválós pálcikám is elfogyott, amivel legalább azt az illúziót kelthettem, hogy csinálok valamit annak érdekében, hogy kiduguljon. Azért van egy előnye is. Elég a másik fülemet bedugnom, hogyha nem akarom a kutya állandó ordítását hallgatni?