Hajléktalan

Acidum uricum (C5H4N4O3) – húgysav. Szaga mindent elborít. Felszállok a buszra és csak keresek, csak keresek, amikor egyszer csak belém hasít a felismerés. Az a színes kabátgombóc, amiről azt hittem, hogy valaki ott felejtette, tulajdonképpen egy élő emberi lény, aki lélegzik és roppant büdös. Ennek a BKV parazitának a kémiai összhatása leírhatatlan, ahogy a minimum két hónapos kosz, az alkohol szagú izzadtság és a húgyszag keveredik. Egy biológiai bomba. Figyeltem a többi ember reakcióit. Felszáll két korombeli csaj, beszélgetnek. Hirtelen megrándul az arca az egyiknek, mivelhogy a busz elindult és a lenge fuvallat odasodorta hozzájuk az imént leírt szaganyagot. Vajon mi játszódhat az agyában? Azon tűnődhet, hogy leszálljanak, vagy tegye szóvá…inkább csak szolidan arrébb lökődi barátnőjét, hogy menjenek el a busz másik végébe. Én meg csak ülök és tűnődök. Vajon milyen sorsa lehetett, hogy idáig süllyedt, hogy a saját ürülékében ücsörög egy tömött járművön? Körülötte senki. Mint egy elhagyott bűzölgő kis féregmaradvány gubbaszt a leghátsó ülésen. Néha kinyitja a szemét és körbenéz. Valaha nő lehetett, de mára már csak egy élőlény. Behatárolhatatlan, nem is ember, rendszertanilag nem létezik. És már alig várom, hogy leszállhassak, mert szaga az egész buszt bejárta. Megnyomtam a kis zöld gombot az ajtó felett. A kattanás felijesztette. Rám nézett szürke szemeivel én meg visszanéztem. Szánakozón bámultam bele üveges tekintetébe és arra gondoltam…más ember már leköpte volna, de minimum belerúg…ez járt a fejemben. Aztán leszálltam. Adhattam volna neki pénzt, de mit érek vele. Elmegy aztán piát vesz. Hazaballagtam és eltűnődtem rajta, vajon hányan lehetnek? Miért nem próbálnak kitörni? Vagy nincs rá lehetőség? Talán nincs. Mindenesetre soha nem akarom megtapasztalni milyen lehet egyik napról a másikra élni…tanulnom kéne és befognom a szám, hogy később miattam fogják be mások a szájukat!