A faszom tele van…o’pardon

A kibaszott kurva faszát már minden deszkánbaszott félcsöcsű telibe-szart ismerősömek aki meg akarja nekem mondani folyton, hogy milyen vagyok. Attól mert egy bizonyos társaságban egy bizonyos módon viselkedek – nevezetesen egy infantilis hülye vagyok aki minden faszságra kapható, és nem tagadom élvezem is nem kicsit – az nem azt jelenti, hogy olyan vagyok. Azt jelenti, hogy  is vagyok. Mivel nem vagytok ott ezért nem tudjátok milyen az amikor nem veletek vagyok – amikor munkában, egyetemen, családdal vagyok. Ezek mind-mind különböző viselkedésformák. Ha nekem egy csövesről az jut eszembe, hogy nem akarok ilyen helyzetbe kerülni akkor az jut eszembe és leírom ha le akarom, mert az is eszembe jut persze, hogy hú de kibaszott büdös, de ezt minek írjam, le ez mindenkinek eszébe jut.  Egyáltalán nem jelenti az, hogy én filozofálgatok azt, hogy mellette ne lehetnék egy hülye gyerek (Egyébként szerintem közel nem volt filozofálás csak szépen volt megfogalmazva).

A másik dolog meg, hogy elhiszem, hogy sokaknak kurvára tetszik ahogy megnyilvánulnak egyesek, persze vicces meg minden. De van amikor a másiknak rosszul esik, ha oltják, van amikor mégse olyan vicces. Például, ha valaki már jó hosszú ideje semmit nem tud mondani anélkül, hogy ne lenne benne valami oltó. És bevallom ezzel tele van nagyon a tököm. Elmondtam a véleményem, el lehet küldeni ismét a picsába leszarom. Sőt az osztálytalit is leszarom…Koczur névre van foglalva az asztal, érezzétek jól magatokat…