Hajj de jó nekem

Telnek-múlnak a napok és én jelenleg életem nagy részét itt töltöm a Dévényi 1-ben, amely cím hallatán egyből ásítanom, vagy üvöltenem kell. Ki ne szeretné az olyan munkahelyet, ahol két dolog közül is választhat a jó polgár: vagy nincs semmi meló és az unalomtól szétzsibbad a feje – persze elfoglalni nem nagyon foglalhatja magát mert akkor megkérdezik miért nem dolgozik, ha meg munkát kér akkor meg az a válasz, hogy jó mindjárt, aztán várhat a halálig. A másik eshetőség amikor egész nap meló van, de persze semmi se jó és mindenért csak a rosszat kapja az ember. Persze vannak kis hangulat rontó tényezők, mint mikor a méhbe kell vinni alu hulladékot és a pénz egy részét zsebre rakhatom, amit nem tud a főnök az nem fáj alapon, de még így is imádni való helyen dolgozom. Csupa izgalom, mikor csörren meg a telefon, vajon hány 40 kilós zsákot kell ma arrébb pakolnom, tíznél többször vagy kevesebbszer kapok lebaszást? Mind-mind olyan kérdés ami minden napot egy új, érdekes eseménnyé varázsol. És mindezt óránként 500 forintért! Hát nem gyönyörű? Hogy a rák egye ki a szívét az ilyen főnöknek?