Molotovot a Ladára!

Lerobbantam a Ladával – mivel mással – először az Ady Endre úton. Itt még nem volt semmi gáz, mert megvolt a lendület begurultam egy parkolóba, otthagytam a kocsit és gyalog elmentem az úti célomhoz, majd vissza. A kis pihi után viszonylag hamar – 2-3 perc – sikerült újra elindítanom. Ment mendegélt, persze csak szivatóval, mert ha leesett a fordulat 2000 alá akkor lefulladt. Aztán egyszer csak elkezdett rángatni…. én nyomtam a gázt, a kuplungot is tövig, de csak nem akart menni. Kész. A Kerepesi út kellős közepén gyök kettővel gurultam még pár centit, majd kiszálltam és behorpasztottam járásra szolgáló végtagommal a vezető oldali ajtót. Miután kicsit lehiggadtam, eltoltam valami félreeső helyre és elkezdtem töprengeni, hogy mi lenne a legjobb megoldás most, hogy 10 perc múlva lejár a munkaidőm: öntsem le benzinnel és gyújtsam fel? Az nem jó, mert kihívják a rendőröket, meg túl feltűnő és veszélyes. Öntsem le kromofággal? Az nincs nálam és amúgy is drága. Verjem szét a csomiban lévő baltával? Ahhoz túl fáradt vagyok…Áááhhh itt hagyom a picsába, azt majd a cigányok szétszedik. Amíg ezek játszódtak kábé a fejemben, megjött a felmentő sereg és visszajuttattuk ezt a gépcsodát a telepre. Végülis fél7-re haza is értem, ez egész jó ahhoz képest hogy 5-ig dolgozom….