Canga, kangörcs, rövidbuli…

A két kerék fémvázba zárva, ahogy a levegőt hasítja és csak megy megy a szabadság felé. Ilyen érzés volt nagyjából amikor szombaton végre újra tekerhettem egy kicsit, hosszú idő óta először. Legjobb barátommal elgurultunk a Farkaserdőig és kicsit kikapcsolódtunk kétkeréken. Aztán ettünk egy fagyit mert éhes voltam, bizony. Közben láttunk kanos kutyát aki hoppon marad, béna nőcit aki leverte az első lököst majdnem a járdaszegéllyel és még sok érdekes dolgot.

A vasárnapomat a családom társaságában töltöttem, jól bekajáltam húslevesből (megettem vagy 8 csirkelábat…esküszöm az a legjobb része a csirkének, munkás enni, meg alig van rajta valami, de tök finom), aztán ettem szarvasba és baconba göngyölt sült csirkemájat, illetve májat nem mert azt nem szeretem. Majd este átmásztam Szaszához partyra, ahonnan persze le kellett lépnem éjfél körül tekintettel a másnapi korán kelésre – rohadt meló…  A Komáromi kiruccanás többek között a rosszidő miatt elmaradt számomra, majd jövő hétvégén talán. Be kéne már fejeznem a Világok Harcát, hogy elkezdhessem az Alapítvány trillógiát. De ilyen fáradtan annyira nincs kedvem olvasni, inkább bepunnyadok a tévé vagy a gép elé aztán elvegetálok magamban.