Minden relatív

A reggeli zajtól ébredezik a város – vagy a város ébredezésétől növekszik a reggeli zaj. Bármit nézünk, biztos, hogy van egy másik nézőpont ami megváltoztatja véleményünket, látásmódunkat. Az előbbi példában talán a második megközelítés áll közelebb a valósághoz. De mi van azzal a kismamával, aki ilyenkor a belváros közepén egy régi bérházban aludni próbál, de a reggel munkába induló ?hangyák? lármája megakadályozza eme tevékenységében. Láthatjuk, hogy mindkét nézőpont helyesnek bizonyul attól függően, hogy honnan nézzük. Azaz a nézőpontnak is van nézőpontja, és itt igazolódik, hogy ?minden nézőpont kérdése?. Ha valaki úgy gondolja, hogy a másiknak van igaza, akkor lehet hogy jól gondolja és akkor neki is igaza van. A probléma ott kezdődik, ha valaki nem hajlandó megérteni a másik álláspontját és úgy gondolja csak neki lehet igaza. Sajnos az emberek többsége ilyen.

Üldögélek itt magamban az irodában és azon tűnődöm mit rontottam el az életem folyamán és ha lehetne mi az amit biztos, hogy másképp csinálnék. Biztos mindenkiben felmerül többször-kevesebbszer ez a kérdés és talál mindenki olyan cselekedetet, döntést, ami korábban elkövetett és rájött, hogy nem kellett volna, vagy nem úgy kellett volna. Mennyivel szebb életünk lehetne, ha megfelelően tudnánk mérlegelni a döntéseinket és pontosan tudnánk azok következményeit. De sajnos az ember még nem elég érett ehhez, én sem. Ezért vállalnunk kell a kockázatot és a következményeket, bármilyenek is legyenek. Mindenki próbálja úgy élni az életét, hogy elsősorban neki jó legyen, de ezt legegyszerűbben úgy lehet elérni, ha a környezetünkben élő emberekkel megfelelően bánunk, így nincs rossz érzés, vagy bűntudat és gondtalanul foglalkozhatunk azokkal a dolgokkal – vagy emberekkel – amik/akik nekünk fontosak és boldoggá tesznek

Filozofikus blogunkat olvashatták, folytassuk a nap további híreivel?

A 20-as buszon alig voltak ma reggel, viszont ez a kevés emberke is jól megbámulta a halálfejes nyakkendő mintázattal ellátott polómat. Persze amikor a ruházatomról az arcomra tévedt a tekintetük én egy idétlen vigyorral válaszoltam és ezzel el is volt intézve, nem néztek többet ide. Ilyen az ember természete, ha valami szokatlan, arról inkább nem vesz tudomást. Megnézi, feltérképezi, majd úgy tesz mintha ott sem lenne. Főnököm ellenben jót nevetett a polón, majd kiparancsolt a telepre, hogy vegyem fel a leltárba a kocsikat. Persze meg is tettem, és most itt ülök és nektek írom szellemi termékemet…a blogomat. Kellemes napot mindenkinek!