Búcsú a Gimitől #2

Hát itt a vége. Elmúlt hat év és igazából azt kell, hogy mondjam mostanra, az utolsó évre ismertem meg igazán az osztályomat. Legalábbis ezt hittem még egy hónapja. Nem tudom, hogy az érettségi vagy más befolyásolta őket és megváltoztak, illetve ez csak átmeneti változás, vagy én nem vagyok jó emberismerő és mindig is ilyenek voltak. Sajnos elég sok emberben kellett csalódnom és elég sokan tettek olyan kijelentéseket, ami nem esett jól vagy nem számítottam rá. Vannak olyanok bizonyára, akik úgy gondolják, hogy Én egy kétszínű és hazug alak vagyok, mert sokakkal jóba vagyok az osztályban. Belátom nagy feladat mindenki elvárásainak eleget tenni és kudarcot is vallottam e téren. Már látom, hogy választanom kell az úgymond klikkek közül, mert így azt fogom elérni, hogy szép lassan mindenki megharagszik rám pusztán azért, mert megpróbálok mindenkivel jó kapcsolatot kialakítani. Én így látom, lehet, hogy tévedek. A baj ott van, hogy nehéz a választás. Az egyik csoportban ott vannak azok akiket tényleg barátnak nevezhetek és tudom, hogy ha kell mellettem állnak. Őket semmiképpen nem akarom elveszteni. Szemben velük ott vannak azok a lányok, akiket valójában csak mostanában ismertem meg a közös ivászatok alkalmával és úgy gondolom, hogy velük is jó a viszonyom, habár a legutóbbi beszélgetésünk után nem ez volt a véleményem és bevallom félig meddig ez ösztönzött arra, hogy leírjam amit most gondolok. A beszélgetés fő oka a harmadik csoport, akikkel elmentem egyik este egy összeröffenésre, meccset nézni és ezt volt aki úgy fogta fel, hogy elárultam őt és egy félreértés miatt még hazugnak is tituláltak. Én nem akartam senkit megbántani és hazudni se akartam, szerintem nem is tettem, de ha valaki mégis átverve érzi magát attól elnézést kérek, ha kell józan állapotban személyesen is. Az utóbbi pár nap gyökeresen megváltoztatta a véleményemet és az osztályhoz fűződő érzéseimet. Most úgy látom, hogy tényleg nem volt meg azaz osztályközösség, ami talán megoldott volna sok vitát és problémát. Valahogy olyan érzésem kezd lenni nekem is, hogy ezzel az évzáróval tényleg mindennek vége és széthullik az osztály. Nincsenek igazán nagyobb baráti társaságok, az a jellemző, hogy mindenkinek megvan a maga barátja, barátnője és ennyi, persze vannak kivételek. Én örülnék neki, ha a jövőben is rendeznénk nagyobb összejöveteleket, amire ha nem is az egész osztályt, de legalább azt aki számít meghívjuk. Erre sajnos kicsi az esély és az én akaratom nem elég. Ahhoz többek érzéseit, véleményét kéne befolyásolnom, hogy ez megvalósítható legyen, amihez se jogom, se erőm nincsen. Csak reménykedni tudok, hogy legalább az osztálytalálkozókra mindenki eljön és félrerakja a személyes érzelmeit, sérelmeit és örömmel gondolhatunk majd vissza az együtt töltött hat évre. Bármennyire is rossz érzéseim vannak most, én azért szerettem az osztályomat és szerencsére senkivel nem volt nagyobb konfliktusom. Sok sikert kívánok a felvételihez, illetve a nagybetűs Élethez azoknak akikkel esetleg már nem találkozok és persze azoknak is akikkel még sok szép időt fogok esetleg eltölteni!