Futárszolgálat #2

Reggel mi ébreszt megint, hát persze hogy a kaputelefon. Fél kilenckor azt hallom, hogy egy elbaszott kondenzátor-hangszóró (asszem az van a kaputelefonokban) a Für-Elise-t játssza elképesztően hangosan. Felveszem: Ki az?

– Őőő…csomagot hoztam..őőő…Kucor Richárdnak.

Jó lesz az Koczurnak is, de gyere be gondoltam és megnyomtam a mágikus fekete gombocskát, aminek hatására kitárja kapuit szeretett lépcsőházunk a megromlott világ előtt, hogy minden gonoszsága baj nélkül áradjon be lakóhelyünk azúr színű szárnyai között. Ott tartottam szóval, hogy csomagot hoznak nekem, amíg felért a futár minden neutronommal azon voltam, hogy megfejtsem a talányt, hogy vajon milyen csomagot és kitől küldtek. Nem kellett sokáig várnom a megoldásra:

– Heló! A…őőő…Tomcat.hu oldalról volt egy megrendelésed

 

– Hát az már elég régen volt és már meg is kaptam.

 

– Az hogy lehet?

 

– Úgy hogy elmentem érte. Bocsi, de nem kell még egy.

 

– Értem, akkor elnézést, viszlát!

Kiderült, hogy azt a pólót hozták, ki amit még valamikor május közepe tájékán rendeltem és rendelés után 3 nappal Zimpee barátom el is hozta nekem. De nem hibáztatok senkit, hisz végülis nem volt kötelező megvennem, a futár benzinjét se kellett kifizetnem és szegény Tomcat is biztos nagyon be van havazva, nem ér rá ilyenekkel foglalkozni.

Tanulnom kéne, most már erőteljesen a nyakamon van a szóbeli vizsga és nagyon lassan haladok. És persze, ahelyett hogy egész nap fölötte ülnék – ami mellesleg nem biztos hogy eredményes lenne – inkább erősítek, vagy olvasok, vagy a gép előtt tespedek vagy épp kijelentem hogy unatkozom és nem csinálok semmit. Ez nem állapot. Megvisel ez az érettségi, vége lehetne már.