A fogtündér

Végre itt a nyár és meleg az idő, az ember strandra jár…azaz járna, ha nem kéne erre a *nagyon csúnya szó* érettségire tanulni. Közbe nézem a sok marha politikust is akik a tévében beszélnek és sokszor elborzadok, hogy ezeknek a kezében van az életem. Mit kapunk megint a sok ?átalakítás kell ? meg ?reformok jönnek? üres locsogás eredményeképp: emelik az áfát, emelik a gázárakat, rendőröket és köztisztviselőket bocsátanak el, bevezetik a kamatadót és ha így folytatják jövőre kapjuk az 50000 forintos bankjegyet, elején a Gyurcsány ocsmány pofájával, hátul meg a Rózsadombi vityillójával, had nőjön a személyi kultusz, lesz még itt Rákosi-rendszer v2.0 gyurcsány Béta. Najó talán ennyire nem drasztikus a helyzet, de több mint aggasztó. Én meg itt mint egy apró porszem elveszve az ország tengerében, tanulom fáradhatatlanul az érettségi tételeket. Közben néha elmegyek bringázni és érdekes élményekkel gazdagodva térek vissza.

Egyik nap elvétettem a távolságot és valahogy az erdőből kiérkezve a Pázmány Péter Egyetem kellős közepén találtam magam. Tegnap meg az erdőn keresztülhaladva találtam egy fasza kis krosszpályát, ahol mocikkal szoktak játszadozni az adrenalin szomjas ifjak. Ja és a csúcspont az volt, hogy szép lassan felkúsztam a hegy tetejére úgy hogy észre se vettem szinte. Viszont találtam egy utat lefelé ami szinte teljesen egyenes, sima és a végén még aszfaltos is volt egészen a falu aljáig. Kábé jó 1-1,5 km-t gurulhattam folyamatosan, hogy aztán egy sorompó hirtelen fékezésre késztessen. Megállapíthatom, hogy jó vidéken lakni…rengeteg lehetőség bringázásra, túrázásra, szép táj, friss levegő, csend, napsütés. Egy dolog hiányzik: a barátok. Ugyanis itt az égegyadta világon senki sincsen Na mindegy. Ha hazatértem majd megörvendeztetem az (egyre fogyó) olvasóimat néhány fotóval, csak hogy lássátok milyen csodálatos környezetben is töltöttem el ezt a hetet. Most megyek vissza tanulni, mert hát ugye nem akarok megbukni?