Hiányzol…

Sok szemét ember, boldog mosollyal az arcukon sétálgatnak az utcán fel alá. Az utóbbi pár napban megint hatalmába kerített egy kellemetlen érzés…magányos vagyok. Pedig már azt hittem minden rendben, de nem. Még mindig eszméletlenül hiányzik azaz ember, akivel bár csak négy hónapot voltam, de soha addig ilyen jó négy hónapom nem volt és elbasztam…egy fasz vagyok ez az igazság. Még lehetett volna valamit tenni, de most már késő szerintem. Az egyetlen jó dolog az volt ebben befejezésben, hogy megtudtam kik azok akik mellettem állnak akkor is ha baj van. Megtudtam, hogy ki érdemli meg valójában a barát címet. De ez csak sovány vigasz. Lehet, hogy alapból érzékeny vagyok? Vagy csak túl sok ez egyszerre…a nagyapám, az érettségi, kilépés a nagybetűs életbe, munkavállalás, álláskeresés. Ki tudja. Azt tudom csak tanácsolni mindenkinek, hogy ha megfogtál egy pillangót – aki kedves, megért mindenben és szeret – soha ne ereszd el!