Halrudak és foci

Hát elkezdődött…tanulás, hiányzó tételek  kidolgozgatása, az idő számolgatása és beosztása. Azt kell, hogy  mondjam – és akkor szerintem valamennyi végzős diáktársam nevében  szólalok fel – iszonyatosan hűdenagyon elegem van ebből a francos  érettségi hacacáréból! Miért nem elég, hogy minden tárgyból írtam egy  dogát, azt jónapot. Előre megadott tételeket bárki meg tud tanulni, az  írásbeli az lutri volt, az az igazi megmérettetés. A szóbeli csak egy  nagy kibaszás, mert ahelyett, hogy élvezném ezt csodálatos esőtől  zuhogó napot, ücsöröghetek egy nyamvadt papírfecni fölött és azon erőlködhetek, hogy a felületén felhalmozott különféle írásjelek  szabályos halmazát valamilyen szinten megjegyezzem. Akármennyire is  másképp hangzik, ez unalmas, idegesítő és egy szóban kifejezve szar.  Ráadásul mint már említettem esik kinn az eső, így a mai napra  betervezett kocsmázás is függőben van éppen, ja és még hányingerem is  van – nem tudom hogy mitől. Összefoglalva a leírtakat, hozzávéve még az  előző bejegyzést és azt hogy iszonyat korán keltem, kimondhatjuk hogy  most nagyon nem jó nekem.

Tegnap megnéztem unalmamban a Gépállat SC címet viselő audió-vizuális alkotást – azaz filmet. Már elöljáróban  tudtam annyit, hogy nagyjából ez alapján készítették el – nem is olyan  régen (2005) – a Csontdarálót. Megdöbbenésemre nem, hogy ez alapján,  hanem egy az egyben ebből másolták. Az alapsztori, a jelenetek és a  szereplők szinte teljesen ugyanazok. Annyi a különbség, hogy míg a  Csontdaráló-ban amerikai focit játszanak, itt sima mezei gömbölyű  labdás fußbal-spielen-t (lehet rosszul írtam). Mind a két film eléggé  tetszett, ugyanis lehet, hogy a történet tök ugyanaz, de míg a Gépállat  SC egy komolyabb hangvételű film – mégis vígjáték – a Csontdaráló egy  kimondottan amerikai vígjáték ami javarészt csak a nevetésről szól. Ezt  már a főszereplőkből is meg lehet állapítani: egyik oldalon ott van  Vinnie Johnnes, a maga kőből faragott arcberendezésével és komoly  tekintetével, szemben vele meg a tojásfejű, vigyori, humorgyáros Adam  Sandler. Mind a két filmnek 70% adnék, mert a maga kategóriájában  mindkettő tetszett.

És végezetül nézzétek meg a tegnapi ebédemet  (illetve egy részét, mert az egész nem fért rá a tányérra). Ugyanis  unatkoztam és elkezdtem főzőcskézni. Na nem valami nagy volumenű puccos  kaját rittyentettem, csak mirelit halat, meg krumplit, de szerintem  étvágygerjesztőre sikerült.