Szabó Ervinke

Borongós a hangulatom még mindig, ellentétben az idővel, ami – bár most épp felhők vannak a Nap előtt – mostanában többnyire elég jó. Cicám sem jön át mert gitározik barátnőivel, úgyhogy egy újabb délutánt vagyok kénytelen eltölteni az unalom démonával kettesben. Holnap sűrű napom lesz: Délelőtt a névnapomat ünnepeljük családdal, aztán délután amerikai focizni megyek haverokkal a Margitszigetre, majd este megyek házibuliba. Biztos nem leszek vasárnap egészen hulla fáradt, meg másnapos. Szerdán irodalom tanárunk – miután 2 hét után megjelent az iskolában – feleltetni akar Radnóti memoriterekből. Esélyes hogy akár egyetlen ember is megtanulja az osztályból, főleg hogy olyan versek vannak feladva mint a 7. ecloga ami iszonyat szar nyelvezetű, de legalább rohadt hosszú is. Még egy egyes szerencsére belefér számomra, a legutóbbi dogám elég jól sikerült és remélhetőleg a következő is jól fog, meg a vizsgára is tanulok nagyon. Ma voltam fodrásznál, úgyhogy megszabadultam a fejemet borító ?gaztengertől? és szép rövid felfelé meredező fűtakaró lepi be testem okosabbik felét. Előtte még beugrottam a könyvtárba is azzal a (jó)szándékkal, hogy kiveszem Vámos Miklós: Zenga zének című irományát, de az egész SZEK-ban van 5 Vámos könyv, ebből 3 az Apák könyve, a másik kettőről meg még nem is hallottam, úgyhogy kötelező olvasmány sztornó, Da Vinci kód folytat. Sajnos utóbbival elég lassacskán haladok, mégpedig abból az okból kifolyólag, hogy kölcsön van adva, ami nem baj, mert így több gondot fordíthatok a tanulásra. A lehetőség megvan, csak nincs kihasználva, de amíg ez nem látszik a jegyeimen, valószínüleg nem is lesz drasztikus változás. Az unalom pozitív hatással van a blogom terjedelmére úgy látom. Sajnos ez nem feltétlen igaz a minőségre is, de hát istenem. Najó befejezem, hogy ne kellejen szegény pici gyerekeknek ilyes sokat olvasniuk, még elfárad a szemük.