Egy ominózus tesióra

Ez a nap is úgy indult ahogy a többi. Félálomban betámolygok a suliba, első óra előtt dumálunk egy kicsi, majd egy kiadós pihenés következik biológián. Eddig minden rendben is van, de itt jön képbe a tesi óra. Többször megjátszottuk már, hogy mivel elfogyott a szabinap, órai munka egyessel felmentettük magunkat az óra alól. Mivel reggel volt és még koránt sem meleg, így ezzel a lehetőséggel ismét éltünk – hangsúlyozom, nem egyedül. Óra után kedves Tanerőnk elvitt minket kettőnket- Csabit meg engem – az igazgató úrhoz, hogy idézem: ?Nem először csinálunk már ilyet, hogy szó nélkül kisétálunk az óráról?Ehhez csak annyit fűznék hozzá, hogy egyrészt nem szó nélkül mentünk el most sem, másrészt általában ő maga szokott minket kiküldeni. Na mindegy, az már mellékes is tulajdonképpen, hogy nem csak mi mentettük fel magunkat a mai óra alól, hanem még körülbelül 4-en és mégis csak mi kaptunk igazgatóit, mit lehet tenni…befogni a pofánkat, mert még véletlenül azért is kapunk, hogy kiáltunk az igazunk mellett. Lényeg a lényeg, Én a magam részéről inkább meghúzom a továbbiakban magam, mert igazságosság ide vagy oda, nem lenne jó ha az utolsó másfél hónapban kitessékelnének az iskolából. Azt nem mondom, hogy mintagyerek leszek, de befogom a pofám és bejárok órára.

Dupla matekot követően nekem – meg még pár gyereknek – lett volna 3 órája (azaz fél 5-ig még bent kellett volna rohadnunk), de egy kedves idegen megajándékozott minket egy bombariadóval. Mondjuk semmi kedvem bemenni szombaton a suliba pótolni. De muszáj lesz. Ja holnap meg nincs első három órám, mert a magyartanár már megint nem jön suliba. Az egy dolog, hogy utál minket – ezzel nem tudok mit csinálni – de azért le szeretnék érettségizni valahogy ebből a tárgyból is. Ja és ha már itt tartunk még arra is képesnek érzem magam, hogy szorgalmasan jegyzeteljek órán. De ha nincs tanár akkor nincs mit jegyzetelni, az érettségi meg csak közeledik, csak közeledik, aztán baszhatom. Óh pardon, milyen vulgáris és nyers vagyok, mindjárt elszégyellem magam. Szóval így áll most a suli számomra. Na, hogy ne csak az én hülyeségeimet kelljen olvasnotok folyton, megengedem, hogy elolvassátok ezt a verset, amelyet ismét F.I.K.A barátunk alkotott:

F.I.K.A:  A morbid nő

Körme vörös és fekete hajából
Lágyan ringó hullámok hada nyalábol
Vállán át derekáig.

Szemében kékes láng lobog, mi felgyújtja
Szunnyadó vágyad s szítja újra meg újra,
Míg csendben oboázik.

És ha szeméremajkát csókkal illeted,
Hosszan elnyúló sikolyától megremeg
Hét világ hét démona.

Teste ellazul s dús kebléből vér csorog.
Tüzes körme beléd mar, mint éles horog
A halba, mely tétova.

Míg mosolyog, élvezed furcsa játékát,
De mikor az öröm kéjes gyászba lép át,
Széttép s halkan elélvez.

Majd lüktető szívedet csókkal csitítja,
S ezt a véres cafatot – a Sátánt hívva –
Odahúzza kebléhez.